Bosworth Toller's

Anglo-Saxon

Dictionary online

secg

  • noun [ masculine ]
Dictionary links
Grammar
secg, es ; m.
Wright's OE grammar
§259; §274; §319; §351; §352; §375;
A man (used only in poetry)
Show examples
  • Secg oððe meówle

    man or maid,

      Exon. Th. 387, 15 ; Rä. 5, 5.
  • Nis ǽnig eorl under lyfte, secg searoþoncol,

      14, 16 ; Cri. 220.
  • Se beorn, séfteádig secg,

      309, 12 ; Seef. 56.
  • Secg, lagucræftig mon,

      Beo. Th. 422 ; B. 208.
  • Swylc sceolde secg wesan, þegen æt þearfe, 5410 ; B. 2708.
  • Beówulf, sigoreádig secg, 2626 ; B. 1311.
  • Ðǽr læg secg mænig, guma norþerna,

      Chr. 937 ; Erl. 112, 17.
  • Secgas and gesíþas fóron tó gefeohte,

      Judth. Thw. 24, 22 ; Jud. 201.
  • Seccas,

      Cd. Th. 124, 23 ; Gen. 2067.
  • Wǽron æscwýgan, secggas ymb sigecwén síðes gefýsde. Elen. Kmbl. 519 ; El. 260.
  • Róm*-*ware, secgas sigerófe, 93 ; El. 47.
  • Ðá ic sǽbát gesæt mid mínra secga gedriht,

      Beo. Th. 1271 ; B. 633.
Etymology
[Laym. seg, sæg ; pl. segges : Piers P. segge : O. Sax. segg : Icel. seggr (poet.).]
Similar entries
v. ambyht-, ǽrend-, sele*-*secg.
Full form

Word-wheel

  • secg, n.