ilca
. In bracket for ' only' substitute: ' as a rule, but for strong forms see An. Ox. 5050, Bd. Sch. 450, 15', and add: I. in weak declension. (l) as adjective :-- Se ilca wiþerwearda þe him ǽr þá synna lǽrde, Bl. H. 61, 17. Be þǽm ilican (ilcan, ylcan, v. ll.) andgyte, R. Ben. 4, 9: 64, 3. Þára ilcena engla geféran, Gr. D. 260, 20. (2) as substantive :-- Se ilca sé ðe wénde ðæt hé wǽre ofer ealle, Past. 39, 24. Þis is se ilca þe þú for his deáþe plegodest, Bl. H. 85, 18. Ne sý him nánre óðere þigene getíðod búton þæs ilican (ilecan, ilcan, v. ll.) þe hé ǽr forsóc, R. Ben. 69, 22. Dauid sang þysne sealm ymb swýðe lang þæs þe hine God álýsed hæfde . . . for þǽm ylcan hine sang Críst þonne hé álýsed wæs . . . , Ps. Th. 17, arg. Hé spone ðá ðe his ðeáwa giémað tó ðǽm illcan (ilcan, v. l.). Past. 83, 3. His freónda foresprǽc forstent him eal þæt ylce þe hit sylf sprǽce, Wlfst, no, 4. II. in strong declension :-- Þǽre ylcre geþinþe eiusdem propositi, An. Ox. 5050. Mid þǽre gehrinennesse þára ylcra (ilcena, v. l.) gegyrela (gegyrelena, v. l.) tactu indumetitorum eorundem, Bd. 4, 19; Sch. 450, 15. v. ge-ilca.æ
þ



